A speciális szemüveg nélkül használható, 3D-s kijelzők gyakran azon az elven működnek, hogy több vetítőeszközt használva, a két szembe más-más képet projektálnak. A technológia egyik hátránya, hogy ha nem elég sűrűn helyezik el a vetítőket egymás mellett, akkor a fejünket mozgatva a térbeli kép ugrál. Ha viszont sok vetítővel oldják meg a térhatást, akkor minden egyes képkockához rengeteg képet kell a számítógépes modellező programok segítségével lerenderelni (kiszámítni). Így egy 100 különböző szögből látható, térbeli animáció gyártási ideje pontosan a 100-szorosára nő a 2D-shez képest. A technológiai nehézségek ellenére rengeteg kutatás-fejlesztés irányul a 3D-s megjelenítők tökéletesítésére.

A japán Nemzeti Információs és Kommunikációs Intézetben (National Institute of Information and Communications Technology, NICT) egy 3D-s asztali kijelző (tabletop) kifejlesztésén dolgoznak. A kutatók az asztal lapja alatt közel 100 mikroprojektort helyeztek el egy kör mentén. Ezeknek a képét vetítik a középen lévő speciális tölcsérre. Az asztal üveglapját körbeülve a nézők szemeibe különböző projektorok képe vetül, így mindenki a saját nézőpontjából látja a térben megjelenített tárgyat.

Ugyan még csak egy laboratóriumi fejlesztésről beszélhetünk, mégis fontos fejlődési irányt jelölhet ki az NICT-s rendszer a megjelenítők területén. Az asztali kijelzők hamarosan találkozhatunk az irodaházak tárgyalóiban, fontos kellékül szolgálva a céges megbeszélésekhez. A térbeli megjelenítés pedig mondhatni már része a hétköznapjainknak. A két technológia összeházasítása tulajdonképpen egy kézenfekvő ötletnek tűnik, így a tabletop-ok körüli interaktív megbeszélések tárgya nem csak egy 2D-s objektum, hanem egy-egy térbeli tárgy is lehet majd a jövőben.

Laufer