A nagyvárosi közlekedés egyik rákfenéje, hogy hiába sok a parkoló, kevés az üres hely, az autók hosszan és eredménytelenül köröznek. Egy katalán rendszer előbb lokalizálja a szabad parkolóhelyeket, majd elvezeti a felhasználót a legközelebbihez.

Akarjuk-e, hogy a fizikai test halála után online identitásunk nyomai is eltűnjenek? Szeretnénk-e, ha féltve őrzött és dokumentált titkunkat mások is megtudják, vagy magunkkal visszük a sírba? Ki legyen online énünk örököse?

Az online videók lassanként exponenciálisan növekvő mennyisége egyre égetőbbé teszi a mozgóképek sokaságában hatékony keresőket. Nem egyszerű feladat, hiszen szöveget sokkal könnyebb kezelni, jól használható címkékkel ellátni.

Az egyik legnagyobb japán mobilszolgáltató olyan alkalmazást készített mobiltelefonjaira, mely a címzett és 2-3 beírt szó alapján automatikusan megírja az egész levelet megfelelő megszólítással és nyelvi formulákkal kiegészítv

Érdekes felmérés látott napvilágot: úgy tűnik, az oktatási céllal használt közösségi média nincs akkora hatással az iskolai kapcsolatokra, új baráti hálózatok kialakulására, mint ahogy sokan hiszik, a Facebook, a MySpace stb. sikeréből kiindulva.

Az egész internet ugyan nem, de jelentős része háromdimenziós lesz öt-tíz éven belül. A valósághű 3D-s hálózat elektronikus eszközökkel és egymással folytatott interakcióinkat egyaránt gyökeresen megváltoztatja.

Általában nehéz megjósolni melyik film lesz sikeres és melyik bukik el. A Hewlett Pacard két kutatója a Twitteren küldött üzenetek alaján nagy pontossággal meg tudja jósolni a filmek várható bevételét.

A badware (malware stb.) a felhasználó óhajával mit sem törődve avatkozik be számítógépe és hálózati kapcsolatai működésébe. Egyre több gondot okoznak, cyberbűnözők mind gyakrabban élnek velük, s alakítanak át honlapokat kényük-kedvük szerint.

Barabási Albert László szerint az általunk ismert internetet jelentősen átalakítja, hogy az adatforgalom irányításába új szintek és alkalmazások kapcsolódtak be, és a zömük vezeték nélküli. Mi jellemzi a jelent, mi várható a közeljövőben?

Eljegyzési buli, első munkanap az irodában, tömeges élő közvetítés a nyári olimpiáról, állandóan kéznél lévő mindenes… Az Institute for the Future (IFTF) 2020-as szcenáriói konkrét példák a valósidejű videó jövőbeli alkalmazásaira, elterjedésére a hétköznapokban.

Alternatív világokat régebben csak színpadon láthattunk, esetleg drága otthoni szórakoztatóközponttal teremtettünk. Művészi gazdagságuk ellenére is csak kétdimenziós, lineáris terekről beszélhettünk, ahol az alkotó egyetlen nézőpontból mutatta be a történeteket.

Hogyan beszélünk "videóul", mennyire értjük nyelvezetét, miként hat érzékszervi reakcióinkra, módosít olyan folyamatokat, mint az észlelés vagy a figyelem, milyen mértékben változtatja meg az emberi kapcsolatokat, ember és technológia viszonyát?

A drasztikus mértékben növekvő videófájlok kezelése egyre sürgősebbé teszi a képek és/vagy mozgóképek részleteiben hatékonyan ténykedő keresőmotorok széleskörű használatát. Holland rendszer jelentheti a megoldást.

Napjaink egyik elcsépelt közhelye: a passzív fogyasztó aktív „művésszé” válik. Vagy még inkább: egyszerre mindkettő. A web, digitális kamerák és mobileszközök hihetetlen mértékben demokratizálták nemcsak az alkotói, de a befogadói folyamatot is.

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a középkorú és idősebb felnőttek agyának azon területei melyek a döntéshozatalért és a komplex érvelésért felelnek jelentős aktivitást mutatnak egy kis internetezés után.

Napjaink médiavalósága a videóról szól. Dinamikus, vizuális orgiákkal teli oldalak, mobileszközöktől óriás kivetítőkig, speciális felületekig terjedő, mindent átható jelenlét, tömeges méretű (demokratizálódott) alkotótevékenység. Hogyan tovább?

A Wikipédia ugyan a világ ötödik leglátogatottabb honlapja, önkénteseinek száma viszont drasztikusan csökken. Mik az okok és következmények, milyen hatással lesz a folyamat web 2.0-ás jelenségekre, mint például a tömegek bölcsessége, a műkedvelő amatőrizmus térhódítása?

Egy bővítettvalóság alkalmazás segítségével egy online boltban felpróbálhatjuk a különböző ruhadarabokat. Ha megtetszett valami, megoszthatjuk ismerőseinkkel az így készült képeket, és kikérhetjük véleményüket.

Egyre nehezebb kezelni a gombamód szaporodó és bonyolódó információkat. A keresők jól teljesítenek, ám így is gyakran gyűlik meg a bajuk komplexebb audiovizuális adattípusokkal. Ráadásul a médiatartalmakat drága és időigényes kézileg felcímkézni.

Az online közösségi hálózatok egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy információkat, információmorzsákat oszthatunk meg mindennapjainkról. Ráadásul lassan már nem is kell frissítenünk, mert a rendszer automatikusan elvégzi helyettünk.

A közösségi média és a valósidejű online kommunikáció diadala átírja a vállalatok évtizedek óta gyakorolt kapcsolati politikáját. A Boston College kutatói behatóan tanulmányozták a témát, észrevételeiket a Harvard Business Review-ban publikálták.

A Southampton Egyetem Elektronika és Számítástudomány Iskolájának kutatói fogyatékkal élők webszolgáltatásokhoz – blogokhoz, wikikhez, közösségi hálózatokhoz stb. – való hozzáférését tanulmányozzák, s igyekeznek könnyebbé tenni.

A világháló elterjedésével, mindennapjaink nélkülözhetetlen részévé válásával szinte hihetetlennek tűnik, hogy nem is olyan régen élvezzük előnyeit. Az első chat-tel 1973-ban kísérleteztek… Hogyan fejlődött az online kommunikáció a kezdetektől a jelenig?

Az alkalmazásfejlesztés hosszú ideig tart, sokba kerül; ha valami hibázik, vagy újra lehet kezdeni az egészet, vagy megbékélünk a gyengén teljesítő rendszerrel. Előfordul az is, hogy mire lezárul egy-egy nagyvolumenű projekt, rég elavult a kezdeti technológia.

Masszív internetalkalmazások folyamatos működtetéséhez szakértői csoportok kellenek. Legalábbis eddig így volt. Most viszont úgy tűnik, egy új rendszer lehetővé teszi, hogy az alkalmazások konfigurálják, „finomhangolják”, kijavítsák és megvédjék magukat.

Európai kutatók gigahálózaton dolgoznak: digitális könyvtárakat, archívumokat, múzeumok digitális anyagait stb. kapcsolják össze, teszik könnyen kereshetővé az online adatokat. A projektet monumentalitása emeli ki a hasonló kezdeményezések közül.

Az életnaplózás a jövő mellett már a jelennek is az egyik nagy lehetősége: létünk összes mozzanatát megörökíthetjük, visszakereshetővé tehetjük… Legutóbb Gordon Bell, a Microsoft hetvenöt éves szakembere méltatta az e kategóriába tartozó megoldásokat.

A közkedvelt Twitter hiperaktív és önmaguktól eltelt személyek terepe, az üzenetek (a „tweet”-ek) pedig – ha kivesszük közülük a hírportálokat – főként technológiával, marketinggel, technológiamarketinggel és persze a Twitterrel foglalkoznak.

A weboldalakat összekötő programozási felületek nemcsak a kapcsolatot, interakciót teszik lehetővé, hanem azt is, hogy a zavarosban halászók, kihasználva sebezhetőségüket, különböző oldalak, szolgáltatások ellen indítsanak támadást.

Az adatközpontok forrásfelhasználása drasztikusan csökkenthető „közösségi felhőszámításokkal.” Az új módszer egy másik népszerű trendhez is kapcsolódik: még „zöldebbé” teheti az IT-t. És mi más lehetne a tökéletes tesztterep, ha nem a Wikipédia?

A Wikipédiával és a Linux-szal jól szemléltethető nyílt innováció napjaink legnépszerűbb üzleti koncepcióinak egyike. Demokratikusabb az ötletgyártás, egyén és közösség nagyobb szerephez jutnak az alkotótevékenységben, mint korábban.

A közösségi hálózatok használata kétélű fegyver. Egyrészt, több személyes információt osztunk meg másokkal, és így új ismerősökre, barátokra teszünk szert. Másrészt ezek az adatok könnyen illetéktelen kezekbe kerülnek, s visszaélnek velük.

A Google Wave egyik megalkotója, Lars Rasmussen úgy fogalmazott, hogy a „Wave az, ami az e-mail lenne, ha most találnák ki”. De mi is valójában a Wave? Egy kommunikációs forradalom, vagy egy felturbózott email kliens?

Minden számítógép-tulajdonos tudja, hogy előbb-utóbb akadnak gondjai pusztító vírusokkal. Ugyanakkor, a lakosság hiába birtokol több mobiltelefont, készülékeiken taroló vírusokról csak szórványosan olvasni. Perifériális jelenség. Vajon miért, és meddig?

Megszámláltattak az egyirányú médiakészítés napjai, a tartalom már nem szakmabeli kiválasztott kevesek privilégiuma, hanem hétköznapi fogyasztók is aktív alkotóvá válhatnak. E gondolat jegyében építi audiovizuális közösségi hálózatait a Citizen Media.

Az IKT lényege ugyan a kommunikáció, de a szemtől szembeni interakció nem verbális elemeknek betudható árnyaltságot, mélységet, szemantikus gazdagságot gépi rendszerekkel (legyen az honlap, SMS, e-mail, twitter stb.) még nem sikerült kivitelezni.

Mobilmindenesek, laptopok, legváltozatosabb kütyük, autók és más közlekedési eszközök, ruhák, s ki tudja, még mi lesz, illetve mi nem lesz része a jövő – a web 2.0 mintájára web a köbön vagy „a tárgyak internete” néven emlegetett – hálózatának.

A világháló egyik alapítója szerint böngészési szokásaink ugyanúgy megfigyelhetők, mintha valaki figyelőkamerát helyezne el otthonunkban. Megvédhető-e a privacy anélkül, hogy az ezt célzó törekvések kivitelezése belassítaná a webet?

Hiába ismer háromtrilliónál több honlapot a Google, az irdatlan mennyiség a világháló viszonylag csekély része. Mély, rejtett, láthatatlan, sötét jelzőkkel illetett felszín alatti rétege kívül esik a szabványos keresők indexelésén, fürge botok kutakodásán.

Az intelligens otthon a közeljövőképek egyik kedvenc témája. Lakásaink általában hálózatba köthető infokommunikációs eszközei azonban még mindig nem kombinálhatók eléggé össze, pedig hatékony együttműködésük jelentené a smart home alapját.

A számítógép-rendszerek elleni támadások sokszor nem azért sikeresek, mert az elkövetők informatikai lángelmék, hanem egyszerűen kihasználnak súlyos programozási hibákat. Egy amerikai csoport közzétette a huszonöt legveszélyesebb hiba listáját.

Kivel beszélsz gyakran telefonon? Kit kell felhívni, hogy megtudd egy harmadik személy számát? Milyen témákról sms-ezel a kollégáiddal? Milyen üzeneteket hagytak a barátaid a hangpostádon? Ezekre a kérdésekre ad választ a Skydeck nevű online szolgáltatás.

Egy EU-s projektben olyan navigációs rendszert hoztak létre, mely egy telefonnal elkészített fényképen felismeri az egyes épületeket, majd a fotón a megfelelő helyekre hiperlinkeket helyez el, hogy többet megtudhassunk az egyes boltokról vagy műemlékekről.

Európai és kaliforniai kutatók szerint a digitális tanúsítványokban nem lehet úgy megbízni, mint néhány éve. Kijátszhatók, s a hamisítványokról az összes ismert webes böngésző sem állapítja meg, hogy valami nincs rendben körülöttük.

Az új keresők fejlesztőinek – már-már rögeszmeszerű – célja, hogy valamilyen szinten túlszárnyalják a Google-t. Egy készülőben lévő európai uniós projekt keresőmotorja például a kultúra dzsungelében igyekszik könnyen járható ösvényeket, utakat találni.

Sok diák saját maga irányította, együttműködés-alapú, jól strukturált projektekben részt véve szeret tanulni. Csakhogy blogjaik, közösségi szoftvereik vagy nem, vagy döcögve kommunikálnak egymással. Ezen az állapoton igyekszik változtatni egy uniós kezdeményezés.

Az internet folyamatos és gyors növekedése miatt gyakran merül fel a kérdés: meddig képesek kezelni az egyre nagyobb adatforgalmat a jelenlegi útvonalválasztási (routing) protokollok? Egy barcelonai kutató közösségi hálózatokból vezeti le a választ.

A Google ingyenes szolgáltatásként olyan mobiltelefonos keresőprogramot készített, melynek csak be kell mondanunk szóban, hogy mit keresünk. A találati listát aszerint állítja össze, hogy a város mely pontján tartózkodunk éppen.

A szemantikus webre, a honlapok jelentésének számítógépes feldolgozására, „megértésére” évek óta a világháló következő fejlődési állomásaként tekintünk. Egyelőre azonban kevés a szélesebb felhasználói kört érintő konkrét alkalmazás. A Twine ezek egyike.

Nemzeti könyvtárak, audiovizuális gyűjtemények, múzeumok, filmarchívumok és más közhasznú szervezetek részvételével 2007. júliusa óta készül a Google Könyvtár európai riválisa, kulturális örökségünk új online enciklopédiája, a Europeana.

A vezető nélküli helikopterek növekvő szerepét jól szemlélteti az a tény, hogy egy európai uniós projekt fejlesztési stádiumban lévő rendszere olyan egymástól távoli területeken kerül majd alkalmazásra, mint a katasztrófa utáni mentési műveletek és a filmipar.

Ellentétben a korábbi gyakorlattal, egy soron következő hosszabb (novembertől februárig tartó) antarktiszi expedíció kutatói már a terepen feldolgozhatják, kiértékelhetik az összegyűjtött adatokat. Az előrelépés a sarki jégtakarók változásait vizsgáló Polar Grid projekt érdeme.

Katasztrófák (tűzvész, árvíz stb.) esetén nagyon fontos a veszély előrejelzése, időben történő felderítése. A világ számos kutatóintézetében folyamatosan kísérleteznek ilyen feladatokra alkalmas rendszerekkel. Legutóbb egy uniós projekt került az érdeklődés középpontjába.

A hálózatbiztonság évek óta az IT egyik „legforróbb” területe. A rendszerek összes gazdagépének hosszantartó javítása lépéselőnybe juttatja a behatolót. Többezer hoszt helyett célszerű kiválasztani a tíz legkritikusabbat, és támadás esetén először azokat helyrehozni.

Mi kapcsolja össze a késő bronzkori és az ókori Mediterráneum kézműves kultúráját és napjaink globális számítógépes környezetét, a posztindusztriális világ hétköznapjait drámai módon és mértékben meghatározó hálózati kommunikációt?

Melyik országban fordul elő a legtöbb szalmonellás megbetegedés, hol tombol a sárgaláz, merre észleltek legutóbb madárinfluenzás tüneteket? Gyors választ kapunk, ha behatóan tanulmányozzuk a tipikusan web 2.0-ás HealthMap egészségügyi monitorozó rendszert.

A jelentésalapú – szemantikus – alkalmazásfejlesztés ugyan a számítástudomány leginnovatívabb területei közé tartozik, ám az eddigi „kézműves” módszerek nem tették lehetővé a nagyüzemi gyártást. Egy európai uniós projektnek köszönhetően, változik a helyzet.

Az amerikai Carnegie Mellon Egyetemen olyan algoritmust fejlesztettek, mely egy fénykép alapján meg tudja határozni készítésének helyét. A program a földrajzi címkékkel ellátott képekkel hasonlítja össze az elemzett fotót.

Az 1999-ben megálmodott-körvonalazott Szemantikus Web csaknem évtizednyi történelme során folyamatosan megosztja a tudományos közvéleményt. Hívei a holisztikus világszemlélet megvalósulását, ellenzői magánszféránk újabb veszélyforrását látják benne.

Hiába járunk el elővigyázatosan, közösségi hálózatokon – MySpace-en, Facebook-on, iWiW-en – barangolva, öntudatlanul is kiszivárogtatunk személyes információkat. Semmi mást nem kell tennünk, csak például letölteni és telepíteni az oldalhoz kapcsolódó alkalmazásokat.

Valószínűleg kevesen tudnak heti harminc vagy még több órát áldozni a World of Warcraftra, viszont a játékvágy valamilyen szinten mindnyájunkban ott szunnyad. Hogyan kössük össze a kellemest a hasznossal? Például a webes szörfölést játékká alakítva.

Egy kaliforniai kutatócsoport szerint a laptopok mozgásérzékelőivel a földrengéseket is ki lehet mutatni. Projektjükben egy szoftverrel online hálózatba szervezik a számítógépeket, ezáltal remélik, hogy időben figyelmeztetni tudják majd a felhasználókat a bekövetkező tragédiára.

Több közös minta fedezhető fel a fiatalok televíziózási és a Web 2.0 jelenséghez kapcsolódó közösségi hálózati szokásai között. Sokaknak a médiahírességek a követendő magatartásmodell, és ennek megfelelően járnak el online baráti kapcsolatrendszerük kiépítésekor.

A blog-jelenségről ugyan sok tanulmány látott napvilágot a Web 2.0 és a közösségi hálózatépítés kapcsán, ám azok szinte csak a szerzőkkel foglalkoztak. Az olvasókról gyakorlatilag teljesen megfeledkeztek. A Kaliforniai Egyetem kutatói az ő tevékenységüket mérték fel.

Ha William Ockham (1288-1349), a későközépkori filozófus-szerzetes ma élne, borotva helyett internetes keresője miatt emlékezne rá az utókor. Európai kutatók az ő gazdaságossági elvét érvényesítve igyekeznek eligazodni a web útvesztőiben.

A párizsi Pompidou Központhoz tartozó világhírű zenei laboratórium, az IRCAM kutatói hét éve kezdték el „mindentudó”, audió jelzések automatikus kivonatolását és osztályozását elvégző, a keresőknek komoly segítséget jelentő szoftverrendszerük fejlesztését.

Egy új izraeli keresőmotor a Web 2 előnyeit akarja az internetes keresések piacán kihasználni. A Delver a találati listát az alapján állítja össze, hogy a szociális hálózatainkban a hozzánk közel eső barátaink milyen releváns oldalakat tartanak fontosnak.

A közösségi hálózatok, MySpace, Facebook, iWiW és társaik ékesen bizonyítják, mennyire szeretjük megosztani személyes információinkat másokkal. Európai uniós környezet-intelligencia projektek még messzebb mennek: elektronikus úton akár érzelmeinket is „közzé tehetjük.”

Miután a Google bejelentette, hogy saját online tudástárat hoz létre, és így beszáll a tartalom-előállításba, automatikusan merült fel a kérdés: Knol projektjük és a Wikipedia mennyire férnek meg egymás mellett, melyikük nyeri meg a körvonalazódó versenyt?

Öregedik, porosodik, lassan már hőskori relikviának számít az elektronikus levelezés. A változtatás szellemében, Jerry Yang, a Yahoo! stratégiai vezetője nemrég mutatta be a cég közösségihálózat-oldalak adatait is felhasználó új elektronikus levelezőprogramját.

Alig szoktunk hozzá a Web 2.0-ként ismert jelenséghez és technológiákhoz, máris a következő hullámról, a jelentés-alapú 3.0-ról beszélünk. Honnan indultunk, hogyan jutunk el odáig, mi jellemzi a világháló eddigi történelmének három periódusát?

A közúti forgalom jelentős mértékben növeli a légszennyeződést. A károk minimalizálásához mindenre – utca- és épülettervekre, járművek fékezési, gyorsulási mintáira, időjárásra, stb. – kiterjedő, főként érzékelőkkel begyűjthető adatok és feldolgozásuk szükséges.

Bevásárlásunk egyre kényelmesebb: néhány kattintás a billentyűzeten, s az adásvétel máris nyélbe üttetett. De miként segítenek a programok, ha – mint az „offline” boltokban – olyasmit akarunk megvásárolni, amit nem is keresünk, és azt sem tudjuk, hogy kell nekünk?

A térképalkalmazások gyors elterjedését a Google Earth látványos sikere vetítette előre. Hogyan tehető még érdekesebbé, személyesebbé a földrajzi információ? Például, ha helyi hírekkel és a felhasználók által létrehozott tartalommal kapcsoljuk össze.

Munkánkhoz a legkülönbözőbb adatforrásokat használjuk: e-maileket, azonnali üzeneteket, határidőnaplókat, dokumentumokat, jegyzeteket, prezentációkat, weben keresgélünk. Egyelőre nehéz és véletlenszerű kiszűrnünk az igazán értékes információt. De meddig?

Amerikai kutatók a világhálón mind inkább burjánzó feketepiacot visszaszorító technológiákon dolgoznak. Nehéz feladatot kell megoldaniuk, hiszen ellenfeleik a csalafinta üzleti fogások mellett a számítógépes bűnözés arzenálját is kiválóan ismerik.

A víz helyett nullák és egyesek között lubickoló halacska neve Phil. A Carnegie Mellon Egyetemen fejlesztették, online interaktív játék főszereplőjeként tanít meg arra, hogy felismerjük, kivédjük az adathalász elektronikus leveleket és a többi hálózati hulladékot.

Az Észtország infokommunikációs rendszereit ért tavaszi támadásokat követően több IT-szakemberben merült fel a kérdés: valóban a cyberháborúk korába léptünk volna, s ha igen, hogyan készüljünk fel a politikailag ennyire motivált ellenséggel szemben?

A végeláthatatlan világháló nemcsak békés információszerzésre és gyártásra szolgál, hanem egyesek kevésbé békés célokra is felhasználják. A web „sötét” oldalán kódtörők, adat-, identitásrablók és társaik mellett terroristaszervezetek bújnak meg.

Elfelejtettük kedvenc számunk címét? Semmi gond, elég elénekelni egy-két dallamot belőle, a kereső rátalál, és a dal máris gépünkre töltve. Három-négy év múlva a zenebarátoknak nem kell hosszasan kutakodniuk, az óhajtott számok rövid időn belül rendelkezésükre állnak.

Specializálódnak a keresők. A jelenséget jól szemlélteti a pennsylvaniai kutatók által fejlesztett – elixírre rímelő – ChemxSeer, melynek segítségével a kémia birodalmában barangolhatunk. Az eredmények bíztatóak, a találatok elemek, molekulák vegyjelei.

Egyre több videó van a neten és egyre nehezebben találjuk meg mit szeretnénk. A Nottinghami Egyetemi egyik alkalmazása segítségünkre lehet abban, hogy az egyes jelenteket érzelmi töltetük szerint címkézzük fel, megkönnyítve ezzel a későbbi eligazodást.

A szenzorok és szenzorrendszerek térhódításával az elosztott számítások, az elosztott intelligencia, az elosztott tárolás, vagy az elosztott sávszélesség után az elosztott érzékelés (distributed sensing) szintén szerves része lett a számítástudományi szaknyelvnek.

Ha a Google 3D-s térkép programját a Google Earth-öt és a legnépszerűbb metaverzumot, a SecondLife-ot összeházasítjuk, egy olyan virtuális valóságot hozhatunk létre, amelyik a tényleges világban játszódik.

A napokban tartották az első konferenciát az alternatív valóság játékokban tapasztalható virtuális javakkal folytatott kereskedelemről. Ez a gazdasági szegmens annyira prosperál, hogy az amerikai kongresszus még a nyári szünet előtt szeretné szabályozni a kérdést.

Az iPod és a műsorszórás (broadcasting) szavak összevonásából eredő online tartalomterjesztési forma, a népszerű podcast anyagai közötti kutakodásra szakosodott keresőmotor, felhasználva a beszédfelismerés eredményeit, videókra is kiterjeszti tevékenységét.

A népszerű közösségi honlapok, mint a MySpace vagy a Facebook régen látott gimnáziumi osztálytársak felkutatása, új ismerősök keresése, kapcsolattartás mellett kevésbé baráti célokra, például adathalászatra (phishing) is felhasználhatók.

Eléggé felkészültek-e a kormányok egy, az adott ország infrastruktúrájának egészét megcélzó esetleges internetes támadásra? Biztonsági szakértők szerint egyre komolyabban kell foglalkozni a kérdéssel, mert előbb-utóbb lecsapnak a „gonosz erői.”

Az internet „hivatalosan” 1969. szeptember 2. óta létezik. Elképzelhető, hogy mai formájában már csak tíz-tizenöt évig használjuk. Kormányzati támogatást élvező amerikai kutatók ugyanis úgy vélik, hogy „le kell selejtezni”, és új hálózato(ka)t kell kiépíteni helyette.

A kép pázsiton heverésző kutyust ábrázol. A számítógép elemzéseket, összehasonlításokat végez: statisztikai módszerrel, hatvanszázalékos valószínűséggel választja ki az ismert kategóriákból (hal, macska, kutya, stb.) hogy ezúttal egy eb a főszereplő.

Az amerikai ZoomInfo április elején jelentette be a „világ első jelentésalapú keresőmotorjának” munkába állítását. Üzleti információk között fog kutakodni. A fogalmazás többeket meghökkentett, hiszen szemantikus elemeket a Google vagy a Yahoo! is jócskán használ.

A szövegalapú internetes kommunikációban gyakran használunk érzelmi állapotokat kifejező jeleket: mosolygunk, dühöngünk, örülünk… Pittsburghi kutatók személyesebbé igyekeznek varázsolni a mindenki által ismert, de igencsak sablonos emotikonokat.

Igencsak körülményes, ha mobiltelefonunkon begépelt kulcsszavak alapján keressük a szükséges információt. Egy új Microsoft alkalmazás, a Lincoln lehetővé teszi, hogy könnyebben, billentyűzet helyett kameránkat használva kutakodjunk a világhálón.

Meddig lesz a Google a legfontosabb keresőmotor? Minden héten jelennek meg prognózisok, hogy most aztán tényleg itt az igazi ellenfél, ám a jóslatok mégsem válnak valósággá. A Google trónfosztásánál különben is fontosabb az eredményes, jelentésalapú keresés kidolgozása.

Egyre több gyerek használja az internetet: csevegőprogramok segítségével kommunikálnak, kiveszik részüket a szociális hálózatok felépítéséből, leckéikhez a világhálón gyűjtenek információt. Jelentős időt töltenek online. De mennyire biztonságos ez a környezet?

Az IBM az irodai munkának és a szolgáltatásoknak egy jelentős részét a virtuális világba helyezné át és a Lotus nevű csoportmunka alkalmazását a Web2.0-ból ismert funkciókkal egészítené ki. A Nagy Kék arra számít, hogy a jövőben dolgos hétköznapjaink jelentős részét a virtuális metaverzumokban töltjük majd el.

2005-ben az Egyesült Államok bíróságai elé került internetes visszaélések közel kétharmadát aukciós honlapok körüli csalások tették ki. A vásárlóhoz nem jutottak el a kifizetett javakat, és hasonlók. Az IT visszavág: a NetProbe szoftver a rosszfiúk körmére koppint.

Még alig fogtuk fel, mi az a – rengeteget, gyakran a kelleténél is többet emlegetett – „kettő-pont-nulla”, ám az internet-alapú ismeretszervezési technológiákon dolgozó kutatók, vállalkozók már újabb, biztonságosabb változatokon dolgoznak.

Bevásárlóközpontban sétálunk, nézelődünk jobbra-balra, majd hirtelen meglátunk valakin egy feketebőr, dosszié-méretű, vállra akasztható táskát. Ugyanolyat szeretnénk magunknak is – fogalmazódik meg az óhaj. De hogyan keressük és vásároljuk meg online?

A matematika igencsak nehéz, tanárt és diákot egyaránt próbára tevő tudomány. Egy web-alapú új európai rendszer izgalmasabbá varázsolja a lecke elsajátítását: személyre szabja a tananyagot, alkalmazkodik a nebulóhoz. A tesztek sikeresek, a rendszer hamarosan elterjedhet a közép- és felsőoktatásban.