A pontosság kedvéért: a Web 2.0-t először egy 2004. őszi konferencia előtt O’Reilly valamelyik közvetlen munkatársa nevezte nevén. A világháló újszerű felhasználásának népszerűsítésében viszont elvitathatatlanok az ír születésű amerikai érdemei.
De ki is ő?
Az első Internet-kalauz
Irodalmi tanulmányokat végzett a Harvardon, 1975-ben diplomázott. Utána hátat fordított a múzsának, és számítógépes ismertetők, szakkönyvek kiadásába vágott. 1984-ben alapította a ma O’Reilly Mediaként ismert O’Reilly & Associates-t. Eleinte a Unix eladói számára készítettek használati útmutatókat. Idővel aztán a digitális fényképezéstől kezdve a desktop alkalmazásokon keresztül a szoftverfejlesztésig, érdeklődésük a számítástudomány szinte valamennyi területére kiterjedt.
Már a kezdetek kezdetén vették a bátorságot ahhoz, hogy kimondják: ez és ez a technológia nem működik igazán, vagy nem olyan hatékony, mint amilyennek eladói szeretnék feltüntetni. A dicséretes koncepció mindmáig meghatározza O’Reilly kiadói tevékenységét.
Nagyon hamar rájöttek a világháló adta lehetőségekre: előbb nyomtatott formában megjelentették, s adták el milliónál több példányban Ed Krol 1992-es Internet-kalauzát (The Whole Internet User’s Guide & Catalog), majd a könyv katalógus részét Global Network Navigator TM (GNN) néven online verzióvá dolgozva, létrehozták az első web-portált. A világhálón történő publikálás hirdetőbarát modelljének kidolgozása szintén az O’Reilly Media érdeme. (A GNN-t 1995-ben eladták az America Online-nak.)
Nyílt forráskód, szabad kultúra
1998. áprilisban megszervezték és otthont adtak a Nyílt Forráskód Csúcstalálkozónak (Open Source Summit), olyan résztvevőkkel, mint a Linux, az Apache, a Perl, a Python és a Mozilla képviselői. Maga az ellentmondásos free software-t helyettesítő open source kifejezés is akkor és ott „született.”
Azóta számos fontos szakmai rendezvényt jegyeznek, melyeken a későbbiekben meghatározó trendeket, technológiai újításokat – p2p-t, „geek-önkéntességet”, webszolgáltatásokat, Ajaxot – igyekeztek rivaldafénybe állítani.
2005-ben indították útnak a „Csináld magad!” (Do It Yourself, DIY) jellegű technológiai projektek első online magazinját, a Make-et.
O’Reilly cégét nem tartja könyv-, vagy online kiadónak, de konferenciaszervezőnek sem. Technológiai transzferről beszél. Az innovátorok munkásságának terjesztésével akarja megváltoztatni a világot.
2004 óta az együttműködés-alapú vállalati szoftverekre és szolgáltatásokra specializálódott (1999-ben alapított) CollabNet vezetőségi tagja. Az Adobe-bal történő 2005-ös fúzióig a Macromedianál is hasonló szerepet töltött be.
A „szabad kultúra” iránti elkötelezettséget demonstrálandó, pár napja jelentették be, hogy a cég tízezer dollárral támogatja a Creative Commonst.
Kollektív bölcsesség, kollektív őrület
O’Reilly a Spiegelnek december elején adott interjúban elmondta, hogy a 2.0-t sokan újabb dotkom lufivá szeretnék alakítani. Ugyanakkor szerencsére már többen vannak azok, akik értik az alapul szolgáló technológiákat, gondolatokat: az elosztott adatgyűjtést és a valós idejű intelligenciát – „nem a mashup-ok, hanem a kollektív intelligencia összegyűjtése a lényeg.” A „tömegek bölcsessége” – mint ahogy a legfejlettebb, leginkább előre mutató mesterségesintelligencia-eredményként felfogott Google teszi.
A tömeg azonban nemcsak bölcs, hanem őrült is lehet. Például ettől az őrülettől kell megóvni a világhálót – a „keresztapa” a levélszemétre és a hatékony antispam módszerekre hivatkozik.
Nem fél attól, hogy a Wikipédia a tudás kánonává, megkérdőjelezhetetlen forrássá lesz, mint ahogy a Web 2.0 üzletté válását sem tartja túl fenyegetőnek.
A szoftverről a valóságra tevődik át a fókusz – hangsúlyozza. A Make e trend szellemében működik. A számítások és a fizikai világ hatékonyabb interakcióját tűzték ki célul. O’Reilly az általa elképzelt – interaktív – jövőre két mai példát említ: a Second Life-ot és a Google Earth-t. Az egyre tökéletesebb designból és szimulációból arra következtet, hogy lassanként elmosódnak a fizikális és a virtuális közti határok.
