3D a jövő

„Más lesz az életünk” – véli Sean Koehl (Intel). – „Tekintsünk vissza az utóbbi két évtized technológiai trendjeire, gondoljunk a számítógépek széleskörű elterjedésére, internetre és mobil készülékekre. Csak most kezdjük kihasználni a változásoknak köszönhetően rendelkezésre álló számítási kapacitásokat. Újabb képességekkel és intelligenciával bővítjük a rendszereket, s ha mindehhez hozzáadjuk a 3D-s világokat, a jelenlegitől nagyon különböző netes élményeink lehetnek majd. Akkor jön el a drámai változás ideje, amikor tudni fogjuk, hogy könnyedén megtehetünk korábban kivitelezhetetlen vagy nehezen kivitelezhető dolgokat.”

Az Intel „jövőtechnológiai” projektjei közül Koehl egyértelműen a 3D-s kezdeményezések és az online információkezelésre gyakorolt potenciális hatásuk iránt lelkesedik leginkább. A 3D ugyan már régóta a „levegőben van,” viszont a korai alkalmazások után lelassultak a fejlesztések. Legalábbis látszatra, mert valójában ugyanolyan gőzerővel folynak, csakhogy most már nem szenzációs alkalmazásokra, hanem azok hatékony és felhasználóbarát működésére, valamint a jobb grafikai (és más) minőségre fókuszálnak kivitelezőik.

Hollywood-szintű grafikát!

Koehl úgy látja, hogy egyrészt a 3D-s környezetek öt éven belül széles körben elterjedhetnek, másrészt az internet sosem lesz teljesen háromdimenziós. De miért nem? Mert bizonyos interakció-típusok, például a szövegolvasás jobban működnek 2D-ben, nincs igényünk többre. Közben persze olyan interakciók lesznek 3D-ben kivitelezhetők, amelyeket manapság azon egyszerű oknál fogva nem élünk át online, mert megvalósíthatatlanok. Egyre inkább élvezhetjük a virtuális valóság és a saját környezetünk részévé váló virtuális közegek előnyeit, alakíthatjuk azokat.

„Ha megnézzük a mai virtuális világokat, kicsit gyengének tűnik a grafika” – nyilatkozta a high tech szakértő. – „Mihelyst elérjük a teljesítmény bizonyos szintjét, a 3D-s világ valósághűsége ugrásszerűen meg fog változni. Olyan szintű realizmust is el tudok képzelni, mint egy számítógéppel generált hollywoodi filmé tíz év múlva.”

Koehl arra a mások által szintén gyakran emlegetett eshetőségre is felhívja a figyelmet, hogy hibátlan 3D-s virtuális közegek esetén konferenciákat sem kell majd a helyszínen végighallgatnunk, de mégis olyan érzésünk lesz, mintha jelen lennénk. (Némi cinizmussal azért hozzátennénk, hogy ezt már lassan húsz éve jósolják, és tény, a konferenciaturizmus a gazdasági válság hatására némileg visszaesett, a visszaesésnek azonban semmi köze telekonferenciákhoz, 3D-s és virtuálisvilág-technológiákhoz.)

Otthon is a Camp Nou-ban vagyunk – vagy mégsem?

Az Intel guru véleményét más high tech specialisták is osztják. Dan Olds, az oregoni Gabriel Konzultációs Csoport elemzője szerint a 3D-s internet nagyon meg fogja változtatni a világháló használatát.

„A 3D-s internet, valamint személyek és helyek ultrarealisztikus megjelenítésének következtében sokkal több virtuális, és kevesebb valódi találkozón veszünk majd részt” – prognosztizál Olds. – „A váltás a szórakozást is forradalmasítja. Miért menjünk el egy sporteseményre, például focimeccsre, ha a neten 3D-ben láthatjuk, és a stadion bármely pontjára pozícionálhatjuk magunkat?” Ha a technológia jól működik, és valóban elterjed, elfogadjuk, komoly következményei lehetnek a sok utazással járó iparágakra. Képzeljük el: ha a történéseket 3D-s interneten jobban látjuk, mint a helyszínen, miért költsünk repülőjegyre, miért préselődjünk a tömegben? (A felvetés egyrészt jogos, viszont a helyszíni élmény olyan fizikai tényezőiről, mint szagok, érintés stb. megfeledkezik a kutató. Az „ottlét” lélektani hatásairól nem is beszélve.)

„Ahogy egyre jobb lesz a technológia, a felhasználó egyre több lehetőség közül választhat” – összegez az elemző. – „Bármely játék, bárhol és bármikor. Csomó dolog kivitelezésére leszünk képesek a távolból. Vállalatok a fogyasztónak nyújtandó minőségibb szolgáltatást célzó kompetitív fegyverként élhetnek majd a 3D-vel.”

(kf)