Gépgyerekek
A kommunikáció megtanulása, viselkedésünk alkalmazkodása a beérkezett információhoz az emberi evolúció alapvető feltétele. Intelligens gépekről csak akkor beszélhetünk, ha elsajátítanák ezeket a képességeket. Az eddigi kísérleteknél a programozás általában előre meghatározott szabályokra összpontosított. A robotokat egyből a felnőtt Homo sapiens kommunikációs adottságaival, vagy legalábbis azok egy részével igyekeztek felvértezni. A paramétereket eleve rögzítették, a gépeknek meg sem adták a társas interakciókból való tanulás, tapasztalatgyűjtés lehetőségét. Holott az ember sem úgy születik, hogy tökéletesen használja a nyelvet.
A római Kognitív Tudomány és Technológia Intézete által vezetett, 2004. januárban indult ECAgents (Embodied and Communicating Agents, megtestesített és kommunikáló ágensek) projekt szakít a hagyományos mesterségesintelligencia-megközelítéssel. Olyan technológián dolgoznak, amely lehetővé teszi, hogy a gépek kifejlesszék saját nyelvüket, merítsenek a környezettel folytatott interakciókból, az egymással való kommunikációkból. A masinákat nem felnőttekként, hanem élményeikből mindig tanuló gyerekekként
képzelik el. Céljuk, hogy az ágensek új generációja közvetlenül – emberi beavatkozás nélkül – érintkezzen környezetével, kommunikáljanak egymással és más (akár humán) ágensekkel.
Pattogó piros labdák
Az ECA technológiával máris értek el eredményeket: a Sony párizsi Számítástudományi Laboratóriumában Aibo kutyusokkal kísérletezve, a gépebeknek adott a lehetőség, hogy a projekt keretében fejlesztett algoritmusok, az új tervezési elvek és mechanizmusok segítségével önmaguktól, és ne másoktól tanuljanak. A környezet leírására és a többi Aiboval történő érintkezésre alkalmas saját nyelvet hoznak létre.
Például meglátnak egy pattogó piros labdát. Az egyik elmondja a másiknak, hogy milyen színű, hol van, merre gurul. Az meg felismeri a tárgyat.
De hogyan tanulnak? Mert az ember „kész” szavakat ismer meg, a gépeknek viszont a semmiről kell kezdeniük. Miként érhető el, hogy az összes Aibo labdán labdát, piroson pirosat értsen, és így tovább?
A kutatók új és a korábbiaknál nagyobb kihívásokra, illetve a sehova nem vezető tevékenységek feladására ösztönző, úgynevezett „kíváncsiság-rendszert” (curiosity system), egyfajta „metaagyat” építettek beléjük. Felismerik az érzékelőikből érkező stimulációt, fokozatosan eljutnak odáig, hogy a tárgyakat megkülönböztetik egymástól, és egyre komplexebb feladatokat akarnak megoldani.
Először céltalanul és értelmetlenül „gügyögtek”, mígnem szép lassan azonos hangokat alakítottak ki az adott tárgyra. Idővel lesz szókészletük, és létrejönnek a szavak használatát szabályozó nyelvtani törvények.
Kissé úgy, mint a gyerekeknél… Stefano Nolfi, a projekt koordinátora szerint az Aibo-kísérlet „nemcsak robotikai és mesterségesintelligencia-szempontból érdekes, hanem az állati és emberi nyelvi rendszerek kialakulásának tanulmányozásakor szintén adhat komoly támpontokat.”
Alkalmazások
A Svájci Szövetségi Technológiai Intézetben (Lausanne) pici kerekes robotok együttesen igyekeztek olyan feladatokat megoldani, amelyekre külön-külön képtelenek lennének. Nolfi úgy véli, ágenseik efféle – rajszerű – alkalmazása ember számára nehezen megközelíthető, vagy egyenesen hozzáférhetetlen terepeken, például romok közötti mentési műveletek során várható.
A svéd Viktória Intézet ECA technológiát használó Push!Music rendszere igazi újdonság a zenei fájlok hordozható rendszereken történő megosztásában: nem kell keresgélnünk mobiltelefonunkon, mp3 lejátszónkon, Push!Music automatikusan megteszi helyettünk.
„Kommunikációs szempontból azért érdekes, mert jól szemlélteti, hogy a különböző eszközök megérthetik egymást és a felhasználókat” – vonta le a következtetést Nolfi.
Hasonló (egyébként már létező) alkalmazást terveznek az internetre is: ágenseik érdekeink és szükségleteink alapján keresnék és csoportosítanák az információt.
A kutató mindenesetre a robotika területén várja – néhány éven belül – az első tényleges áttörést. Olyan gépet, amely nemcsak ideig-óráig, kizárólag laboratóriumi körülmények között képes tanulni, kommunikálni és alkalmazkodni az állandóan változó környezethez.
