A mai számítástudomány egyik felkapott témája az érzelmek kezelése. Ember-számítógép interakció közben egyelőre inkább a humán fél alkalmazkodik a másikhoz, de mihelyst a gép képes lesz értelmezni emocionális állapotokat, megváltozik a helyzet.

A korai mesterségesintelligencia-kutatás nagy álma, az emberhez hasonló mentális adottságokkal rendelkező gép a hajdani kitörő optimizmust követően sokáig csak ábrándnak tűnt; a részterületi fejlesztésekre tevődött át a hangsúly. De a régi lángot azért még mindig igyekeznek feléleszteni.

A Google Fordító egyszer-kétszer hibátlant nyújt, gyakran viszont a legrosszabb tolmácsnál is gyatrább. De levonhatók-e egy fordítóprogram jelenéből a mesterségesintelligencia-kutatásra vonatkozó hosszútávú következtetések?

Spanyol kutatók sportolók teljesítményét és a csapat játékát automatikusan elemző mesterségesintelligencia-alapú rendszert fejlesztenek. A Barcelona és a Real Madrid valószínűleg még MI nélkül kezdi a szezont, de a jövőben ők is profitálhatnak belőle.

Agyunkat gyakran hasonlítják számítógépekhez; egyes kutatók, még inkább filoszok egyenlőségjelet is húznak a kettő között, de néhány triviális egyezést leszámítva, nem bizonyított, hogy – túl a tetszetős metaforán – valóban így is lenne.

Az élővilág egyre gyakrabban ihleti meg a számítástudományt. Mintáztak már robotokat és más gépi rendszereket férgekről, méhekről, bogarakról, madarakról, kétéltűekről és emlősökről is. Ezúttal a cicák agya egy nagyratörő projekt kiindulási pontja.

Az MI-kutatások kezdetén a gondolkodás törvényeit igyekeztek megfejteni a szakemberek. A feladat túl bonyolultnak bizonyult, így azóta inkább a valószínűségben, nagymennyiségű adatból tanuló, statisztikai mintákat kimutató gépekben bíznak.

Az agyműködés a számítástudomány hajnala óta ihlető forrásként szolgál különböző gépek megálmodói számára. Minél élethűbb a rendszer tevékenysége, annál többet tudunk meg elménkről is, például arról, hogyan tanul, s végez bonyolult számításokat.

Az emberiség ősi vágya öntudattal rendelkező gép létrehozása. Az első számítógépek, majd a mesterségesintelligencia-kutatás kialakulása és gyors korai sikerei felcsillantották a reményt, hogy hamarosan jönnek az intelligens masinák. Nem így történt.

A common sense – általában „józanész”-re fordított – bevett filozófiai kifejezés. Közismert definíciója szerint mindenki számára magától értetődően adott intuitív belátásokra vonatkozik. A világban való fennmaradáshoz nélkülözhetetlen mindennapi élettapasztalat.

A moralitás immáron nemcsak filozófusok dilemmája, hanem például mesterségesintelligencia-szakembereké is. Lehetséges, hogy a kérdéskör új, logikai-tudományos megközelítését figyelembe veszik a közeljövő gépeinek fejlesztése közben.

Felhasználói viselkedést tökéletesen utánzó okostelefon-vírusok, emberre támadó mesterségesintelligencia-tömegek, gondolkozó gépek… Mit tartogat számunkra a jövő? Mely forgatókönyvek megalapozottak, melyek fantazmagóriák? Valóban félnünk kell tőlük?

Mielőtt a kisgyerekek iskolába mennének, otthon is tanulnak. Nemcsak szülőktől, rokonoktól, de majd robotoktól is. Egy olyan rendszertől, amely a legfiatalabb korban teszteli: a gyerek képes-e idegen nyelvet tanulni géppel folytatott interakció közben.

Jövőre lesz hatvanéves a Turing-teszt néven ismert, a gépi intelligenciát, illetve az intelligencia hiányát eldöntő módszer. Sokáig szinte szentírásként kezelték, manapság viszont egyre többen vitatják, alkalmatlannak tartják, valami másra cserélnék.

Az interface-kutatások szinte csak elemi adatsorokat vizsgálnak; az érintőképernyők szoftvere például kizárólag gesztusokon alapul. Sikerük nem feledteti el a tényt, hogy az efféle eszközök az ember-számítógép interakció leegyszerűsített megközelítésén alapulnak.

Milyen valósidejű interakciók mennek végbe ember és virtuális partnere (gépek) között? Egy új hibrid rendszer e kommunikációs formákat vizsgálja, igyekszik megérteni és feltérképezni. A számos variációt érdekes szempontok alapján tanulmányozza.

Divatos az agyépítés, az emberi elme működésének részeit, vagy merészebb projektek esetében teljes egészét imitálni hivatott számítógépes rendszerek fejlesztése. Korábban inkább sci-fibe illő kezdeményezésekről volt szó. Az utóbbi években változott a helyzet.

A számítástudomány egyik legnépszerűbb kutatási területe az ember-robot interakció, ami minél természetesebb, annál gördülékenyebb. Hogy tényleg így legyen, a mesterségesen egyelőre nem túl intelligens masináknak agyunkban kellene olvasniuk.

Kevés internetes szolgáltatást előzött meg akkora várakozás, mint a május 18-án induló Wolfram Alpha rendszert. Stephen Wolfram, a neves brit tudós márciusban jelentette be találmányát, ami többek szerint a világhálót forradalmasító evolúciós ugrás, az internet Szent Grálja lesz.

A biológia által inspirált számítástudomány napjaink egyik izgalmas szakterülete. Állatokról mintáznak gépi rendszereket, humanoid robotok bemutatók sztárjai. Az emberi agy különleges számítási adottságai szintén megmozgatják a fejlesztői fantáziát.

A Brit Számítógépes Társaság (BCS) szerint a következő két évtizedben az infokommunikációs technológiák segítségével valószínűleg megoldhatók a legsürgősebben orvosolandó társadalmi, gazdasági és környezeti problémák.

A világ különböző tudományos műhelyeiben abból a célból tanulmányozzák az agy huzalozását, hogy az érzékelésre, észlelésre, cselekvésre, interakciókra és más folyamatokra vonatkozó információkat kombinálva hasonló gépet hozzanak létre.

Fantasztikus filmekben láttunk már önálló személyiséggel rendelkező autókat. Csakhogy az a mozi, a valóság viszont egészen más. Vagy mégsem? Egy nemrég készült felmérés szerint ugyanis emberi arc- és karakterjegyeket társítunk gépjárműveinkhez.

Gép a gép ellen: bűnözők és bűnüldözők egyaránt mind gyakrabban használnak csúcstechnológiai megoldásokat, okos szoftvereket, mesterséges rendszereket galád céljaik kivitelezésében, illetve azok mielőbbi meghiúsításában.

A csevegőrobotokat a Turing-teszt egyik változatával vizsgáztató, évente sorra kerülő mesterségesintelligencia-versenyen, a nevezetes és egyben gyakran megkérdőjelezett Loebner Díjon idén az Elbot névre hallgató program teljesített legjobban.

A mesterségesintelligencia-kutatások kezdete óta szakemberek sokasága igyekszik emberi módon gondolkodó gépet fejleszteni. Hiába voltak szép részsikerek, a meggyőző eredmények eddig elmaradtak. Egy ígéretes új modell változtathat ezen a helyzeten.

A MoGo nevű programnak először sikerült profi go játékost megvernie. A 8 danos go nagymester ugyan 9 kő előnyt adott a gépnek, de így is világszenzációnak számít a 15 terrafloppos számítógép eredménye.

Német kutatók orvosi képalkotó eljárások segítségével vizsgálták, hogyan viszonyulunk a humanoid robotokhoz. Eredményeik azt mutatták, hogy az ember-szerű külsőnek fontos szerepe lehet abban, hogy mennyire tartjuk intelligensnek a gépeket.

Az élővilág régóta inspirálja az infokommunikációs berendezések fejlesztőit. A természet ezerarcú mintáit különböző mesterséges rendszerekre alkalmazzák. Európai kutatók egy csoportja például rovaragyakhoz hasonló robotvezérlési architektúrán dolgozik.

Mit vesz észre egy robot az előtte lévő tárgyakból? Az eddigi kutatások az objektumra összpontosítottak. A gépnek fel kellett ismernie, be kellett azonosítania. Holott esetleg nem is annyira fontos, hogy tudja, mi az. Célszerűbb, ha a használatáról vannak elképzelései.

Az Egyesült Államok hét egyeteme ötéves projekt keretében adatokat értelmező, azokból komplex rendszerek viselkedését előrejelző gépet fejleszt. A kivitelezés során az MI és az IT különböző szakterületeit igyekeznek összekapcsolni.

Európai kutatók új típusú, a klasszikus szabályalapú mesterségesintelligencia-megközelítést és a neurális hálókat kombináló, robotikai alkalmazásokban hasznosítható kognitív rendszert fejlesztenek. Eddig puzzle-szerű és az emberi kar mozgását utánzó feladatokkal tesztelték.

Napjaink egyik legsokkolóbb művésze, Stelarc IT és ember kapcsolatát tanulmányozva jutott el kibernetikus konstrukcióiig. A kísérleti matéria saját, gépi beavatkozásokkal átalakított teste. Mesterséges gondolkodó fejét a pekingi olimpián fogják kiállítani.

A tanulás, valamely képességünk kifejlesztése az ideghálók legelemibb építőkockáinak, a neuronoknak tudható be. Az elme irdatlan mennyiségű szabály helyett apró adatnyalábokat tárol, és azok kapcsolódási módja jelenti a megoldást. Legalábbis az elfogadott elmélet szerint.

Mesterséges intelligencia segítségével próbálják lemásolni az emberi kéz finom mozdulatait. A rendszer feldolgozza és elemzi a mozgásokat, és meghatározza, hogyan tervezzenek hozzájuk megfelelő robotkart.

A Carnegie Mellon Egyetem (CMU) kognitív tevékenységünk feltérképezésén dolgozó kutatói érdekes felismerésre jutottak: számítógépes algoritmusuk segítségével kimutatták, hogy az emberi agyak elrendezése hasonló.

A DARPA által finanszírozott, huszonöt amerikai felsőoktatási intézményt és vállalatot felsorakoztató CALO projekt rendeltetése a felhasználó szándékait jobban értő, valóban automatikusan működő szoftverrendszer fejlesztése a következő négy évben.

Amerikai kutatók az agy „finomhuzalozásáról” pontosabb információt adó technológiákat fejlesztenek. Minél akkurátusabb, az adott rész legapróbb idegrostjait és a neuronok bonyolult kapcsolódásait megjelenítő diagram létrehozása a cél.

Hogyan előzhető meg a láthatatlan ellenség? Miként védhetők ki a legváratlanabb csapások? Paramilitáris alakulatok, etnikai csoportok militáns szélsőségesei, terroristák és bűnszövetkezetek aszimmetrikus hadviselése ellen készít fel az Arizona Egyetem szoftvere.

Ugyanazt a fényerőt másként, hol világosabbnak, hol sötétebbnek érzékeljük. Környezetünk fontos szerepet játszik az optikai csalódásban: két teljesen azonos szürke négyszög sötét sávok között világosabbnak, világos sávok között sötétebbnek tűnik.

Az MI-kutatás 1956-os – „hivatalos” – születésekor valamennyi szakember csodát várt. Elmaradt, de a nyolcvanas években még mindig komoly reményeket tápláltak. Aztán jött a kiábrándulás, az évezredzáró morózus „MI-tél”. Ma viszont újra népszerű a tudományág.

A robotika egyik nagy kihívása az ember-robot interakció hatékonyabbá tétele. E célkitűzés jegyében, elsőként a világon, biológiai rendszereket modellező spanyol kutatók gépekbe építhető mesterséges kisagyon (cerebellum) dolgoznak.

Közeljövő-prognózisok szerint hamarosan társpótló szerepet (részben) betöltő robotok segédkeznek idős emberek mellett. A hatékony ember-gép kommunikációhoz azonban nélkülözhetetlen, hogy valamennyire értsék a humort, például a vicceket.

Minél több az információ, annál kevésbé tudjuk kezelni. Jól meg kellene gondolnunk, milyen mennyiséghez férjünk hozzá, mert hiába özönlenek az adatok, elveszünk bennük, és a kritikus túlterhelési pontot átlépve, döntéshozó képességünk „lefagy.”

A robotok sokféleképpen osztályozhatók, többek között alkalmazásaik, méretük, lábaik száma szerint. Küllemük alapján három nagy csoportról beszélhetünk: a semmire nem emlékeztető porszívók, fűnyírók, stb. és a humanoidok mellett megjelentek az állat-utánzatok is.

A Stanford Egyetem kutatócsoportja a Darpa városi versenyére, az Urban Challenge-re nevező csapatok közt elsőként mutatta be robotautóját. A Junior névre keresztelt kocsi sikeresen átment az első forgalmi vizsgán és kész a megmérettetésre.

Kvantitatív elemzők és automatikus programok évtizedek óta kutatják az értékpiaci tranzakciók közötti összefüggéseket. A múlt kudarcai miatt ugyan sokan nem szívesen beszélnek róluk, de gyorsan terjednek a mesterségesintelligencia-alapú szoftverek is.

A környező világot speciális adottságainknak köszönhetően értelmezzük. Egyik legfontosabb mentális tulajdonságunk, a térintelligencia rendkívül fontos szerepet játszik a valóság különböző aspektusainak érzékelésében, felfogásában és újrateremtésében.

A selejttermék csökkentése napjaink ipari szintű termelésének egyik legnagyobb kihívása. A kárba veszett anyag, energia és idő a kis cégeket és a nagyvállalatokat egyaránt sújtja. A walesi Swansea Egyetem X1 Recall szoftvere elvileg racionalizálja a gyártást.

Szándékaink kivitelezésükig gondosan őrzött titkaink, senki nem tudja pontosan, mit akarunk. Legalábbis hittük eddig. Csakhogy a legújabb tudományos felfedezés szerint már a megvalósítás előtt részben kiolvashatók az elméből.

Egy spamszűrőt gyártó cég programja megjósolja melyik filmek nyernek az idei Sundance filmfesztiválon. Az eddigi jóslásaik nagyrészt bejöttek. Vasárnap az eredményhirdetés után kiderül idén is igaznak bizonyulnak-e a számításaik.

Az emberi memória, múltbeli élményeink elevenen élő mentális képeinek felidézése legalább száz éve tudományos vizsgálódások tárgya. Egy másik „időutazást”, a jövőre vonatkozó képzeteinket meghatározó kognitív folyamatokat viszont csak az utóbbi években kezdték el tanulmányozni.

Az idősek gyakran esnek el a lakásukban, és ha egyedül élnek előfordul, hogy hosszú ideig nem bírnak felállni. Erre a problémára nyújt megoldást a Brüsszeli Vrije Egyetem elesés-detektáló rendszere, mely egy 3 dimenziós infra-kamera segítségével ismeri fel az ilyen jellegű otthoni baleseteket.

Megvalósítható-e az emberhez hasonló gépi intelligencia, rendelkeznek-e majdani computereink érzelmi intuíciókkal, tudatossággal? Az „örökzöld” témáról Alan Turing Kiszámítható számokról dolgozatának hetvenedik évfordulóján két neves mesterségesintelligencia-kutató vitázott.

A klasszikus közgazdaságtani elméletek szerint döntéseinket teljes mértékben racionálisan hozzuk meg. Viszont azt is tényként könyveljük el, hogy gyakran cselekszünk irracionálisan. Például nem mindegy, miként tesznek fel egy kérdést. Mégsem lennénk annyira ésszerű lények?

Amióta az IBM Mélykék számítógépe 1997-ben megverte a világbajnok Garri Kaszparovot, egyre több tanulmány lát napvilágot sakk és emberi agyműködés, sakk és mesterséges intelligencia párhuzamairól. A speciális japán változat, a sógi kapcsán szintén megindultak a játékosok agytevékenységére összpontosító kutatások.

A robotika az IKT leggyorsabban, leglátványosabban fejlődő területeinek egyike. Az „ostoba” gépek mellett megjelennek a komoly információ-feldolgozó, tanulóképességgel rendelkező, valamiféle intelligenciát mutató masinák. Egy európai kutatói konzorcium kognitív, az ember társaként és segítőjeként ténykedő robotot fejleszt.

Három napja kezdődött a labdarúgó világbajnokság, szinte az egész földkerekség a meccsek lázában ég. Az „őrületet” jól szemlélteti, hogy számítástudomány és foci egymástól ugyan igencsak távol állnak, ám a sok szakmai és kevésbé szakavatott esélylatolgatás után ezúttal egy mesterségesintelligencia-alapú program szerint is Brazília lesz a végső győztes.

Az informatika térhódításával a számítógépek a társadalmi-gazdasági élet fontos szereplőivé váltak. Meghibásodásuk, az esetleges rendszerösszeomlás a korábbiaknál kellemetlenebb következményekkel jár. A szoftverszintű problémákat orvosolandó, új elemző programok segítik a tervezést.

Az MIT-n dolgozó Deb Roy lakásában tizenegy halszem optikás kamera és tizennégy mikrofon rögzíti a kutató kilenchónapos fiának megnyilvánulásait. A rendszer reggel nyolc és este tíz között aktív, napi háromszázötven gigabájtnyi matériát vesz fel. Big Brother három éven keresztül követi nyomon a csecsemő mindennapjait.

Gondoljon egy tárgyra, és a mesterséges intelligencia egyszerű kérdésekkel megpróbálja kitalálni, mi az. Olyan tárgyra, amit a legtöbb ember ismerhet, de soha ne egy meghatározott személyre, helyre vagy dologra. Ezekkel az útmutatásokkal indul a húsz kérdésből álló játék. Fejlesztője szerint hamarosan űrhajósoknak nyújt segítséget.

Szintetikus és organikus világok fokozatos egymásba integrálódása egyre több vitát vált ki a régebben kizárólag szilícium áramkörökkel kapcsolatban emlegetett mesterséges életről. Az újradefiniált tudományterület manapság főként a szintetikus biológia témakörbe tartozó jelenségekre fókuszál.

Hogyan tanítsuk meg a gépeknek környezetük érzékelését? Az európai uniós SenseMaker projekt és folytatásai természeti mintákat utánozva igyekeznek megoldást találni a számítástudomány egyik legnagyobb kihívására. A kutatók különböző érzékszervi működéseket egyesítő, alkalmazkodó, feladat-specifikus rendszeren dolgoznak.

Számokkal telnek meg a háromszor hármas négyzetek, majd a nagyobb, kilencszer kilences úgyszintén. A játék nem újkeletű, ilyesmi volt a Bűvös Kocka is, de gyökerei még messzebb, a XVIII. századi svájci matematikusig, Leonhard Eulerig nyúlnak vissza. Hasonlóan a legtöbb logikai játékhoz (sakkhoz, gohoz, Rubik-kockához, stb.) a sudoku is ideális bonyolult számítástudományi problémák megválaszolására.

Új megoldások szükségesek az összetett számítógépes problémák orvoslásához. Egyik lehetőség az elosztottság ellenére egymással kapcsolatban lévő, együttműködő computerek racionális kihasználása dinamikus és komplex környezetükben. Az európai uniós K-Wf Grid projekt ezt a célt igyekszik megvalósítani.

Különös ellentmondás, hogy a mesterségesintelligencia-rendszereknek gyakran az ember által ösztönösen, pillanatok alatt megoldott feladatok abszolválása jelenti a legnagyobb gondot. Alkalmasint komoly médiakampánnyal beharangozott robotok és egyéb masinák mondanak csődöt olyan esetekben, amikor semmi mást nem kellene tenniük, „csak” látni a környező világot.

Az Amazon.com a fogyasztók demográfiai adatai és vásárlásaik közötti összefüggésre automatizált mintaelemző eljárásokkal derít fényt. Ugyanezen mintákat felhasználva, további ajánlatokkal kedveskedik klienseinek. Hasonló, az agyi folyamatokból kiinduló, számítástudományt, statisztikát, biológiát és fizikát egyesítő mintafelismerő módszereket egyre gyakrabban alkalmaznak más területeken is.

A közeljövő személyi számítógépeinek értelmezniük és reprodukálniuk kell gesztusainkat, arckifejezéseinket, a beszéd közben kifejezésre juttatott érzelmeket. Távolabbi, kissé sci-fiszerűnek tűnő elképzelés, hogy úgy kommunikáljanak, mint az ember. Több projekt keretében dolgoznak a nagyszabású célok kivitelezésén.

Milyen hatással vannak az emberre az innovációk, az új technológiák? Mennyire változtatja meg intelligenciánkat az internet? Megoszlanak a vélemények: egyesek szerint okosabbak lettünk, új képességek fejlődtek ki bennünk, míg mások elkényelmesedésről, eltunyulásról, valamint arról beszélnek, hogy szinte mindent gépeinkre bízunk.

Sok filozófus gondolja úgy, hogy az ember az egyetlen mások személyes gondolatait megértő, azok létezéséről tudó faj. Állatokkal – és nemcsak főemlősökkel, vagy közönséges emlősökkel, hanem madarakkal is – végzett kísérletek az ellenkezőjét sejtetik. Egy-két robot se úgy viselkedik, mintha ostoba automata lenne csupán. Valószínűleg mégsem vagyunk annyira kivételes lények, mint hittük oly sokáig.

Ben Goertzel, Pei Wang, valamint a hálózati Mesterséges Általános Intelligencia Kutatóintézet (AGIRI, Artificial General Intelligence Research Institute) köré csoportosult tudóstársaik évek óta egyetemes MI-t fejlesztenek.