Bonyolult fizikai jelenséges szuperszámítógépes szimulációja nélkül a tudomány lényegesen kevesebb eredményt produkálna. Úgy tűnik, csúcsgépek mellett hamarosan mezei okostelefonokon is lefuttathatunk hasonló szimulációkat. Legalábbis néhány MIT kutató szerint.
A mai számítástudomány egyik felkapott témája az érzelmek kezelése. Ember-számítógép interakció közben egyelőre inkább a humán fél alkalmazkodik a másikhoz, de mihelyst a gép képes lesz értelmezni emocionális állapotokat, megváltozik a helyzet.
Az érzelmi számítások, mélyen ülő szemekkel vagy szikrázó tekintettel humán partnerére meredő avatárok fejlesztése lassan másfél évtizede kedvelt kutatási terület. Az ember-gép interakcióba emocionális jegyeket becsempésző robotoké is…
Pár éve még inkább kutatási projektek foglalkoztak hangfelismeréssel, és az ilyen programok csak nagyon korlátozott szókészlettel és szinte kizárólag laboratóriumi körülmények között működtek. A Google most hétköznapokban is elérhetővé tette ezt a technológiát az androidos telefonokon.
Bárhova megyünk, kamerák követnek, minden mozdulatunkat rögzítik, akárkit írisz alapján azonosítanak. Philip K. Dick és Orwell, Különvélemény és 1984. Csakhogy amit eddig könyvben olvastunk, filmen láttunk, hamarosan komor valósággá válhat.
A cukorbetegek általában naponta többször vért vesznek maguktól, hogy megmérjék a vércukorszintjüket. A jövőben a bőr alá ültetett nanoszenzorok segítségével egy egyszerű fénymérővel megoldaható lesz ez a probléma.
A MIT kutatói olyan autonóm robotokat teveztek, amik a Mexikói-öbölből felitatják a tengeren úszó olajfoltokat. Az elképzelések szerint a robot-tutajok egymással kommunikálva derítenék fel és tüntetnék el a szennyeződést.
Egyes tárgyak mozdíthatók, mások nem. Egy labdát rá lehet tenni egy ládára, ládákat viszont nem dúcolunk alá labdákkal. Ezekre a környezettel kapcsolatos információkra már egyéves gyerekek is gyorsan rájönnek. Ők igen, robotoknak azonban óriási kihívás.
A komplexitás-tudomány olyan rendszereket, ágensekkel, ágensrendszerekkel jól szimulálható önszerveződő folyamatokat próbál értelmezni, amelyekben a rendszerszintű viselkedésformák nem közvetlen következményei a részek közti interakcióknak.
Svájci kutatók kidolgoztak egy eljárást, amellyel virtuális másolatok készíthetők valódi tárgyakról. Hozzájuk is érhetünk, továbbíthatók a világhálón. Hitelesebb virtuális környezetek, élethűbb alámerülés (immerzió) az egyértelmű fejlesztői cél.