Megváltozik a felsőoktatás
A 2005 októberében indult és az idei év végén befejeződő iCAMP (Intercultural Learning Campus) projekt – melyben tucatnyi felsőoktatási intézmény vesz részt – rendeltetése e blogok és közösségi szoftverek virtuális együttműködés-alapú tanulókörnyezetben (infrastruktúrában) történő közös nevezőre hozása úgy, hogy nem számít, ki hol tartózkodik éppen, és milyen hálózati rendszert használ.
„Ez a rendszereken, országhatárokon, tudományágakon átívelő megközelítés teljesen megváltoztathatja a felsőoktatást” – véli Barbara Kieslinger, a projekt koordinátora. – „Az intézmények demokratizálódásához fog vezetni.” Miközben a diákok jobban felkészülnének az egyéni döntéshozásra, az együttműködésre, s magukat a számítógépes technológiákat is könnyebben kezelnék (egy mindinkább gépekkel meghatározott munkakörnyezetben).
Bevallott szándékuk a jelenlegi szigorúan strukturált, központilag – tanárok és oktatási intézmények által – irányított/kontrollált tanulószoftverek és a közösségi hálózatépítő programok között tátongó óriási szakadék felszámolása. Annak a kettősségnek szeretnének véget vetni, hogy a diákok tanulás közben az előbbiektől szenvednek, míg szabad (és nem szabad) idejükben előszeretettel bloggolva, fórumozva, azonnali üzenetküldő szolgáltatásokat használva élvezik napjaink világhálóját, a web 2.0-ás lehetőségeket.
Konstruktív tanulás
Az iCAMP kutatói a konstruktivizmus néven ismert oktatási elmélet szellemében dolgoznak. Az elmélet
leegyszerűsített lényege, hogy az emberi tanulás a tanuló által érzékelt környezetben kivitelezett és megélt aktív tevékenység. A diákok másokkal együttműködve, céljaikat maguk definiálva, sokkal inkább szert tesznek új ismeretekre és képességekre, mintha hagyományos oktatási keretek között palléroznák elméjüket.
Az eddigi tapasztalatok alapján, az infokommunikációs technológiák viszonylag keveset tettek azért, hogy ez valóban így legyen, a diákok tényleg így érezzék. Az e-learning rendszerek monolitikusak, alkalmazásaik ugyan széles skálát fognak át, ám ezek az alkalmazások izoláltak, az egymás közötti (és a rendszerek közötti) interoperabilitás egyelőre inkább csak álom.
A kutatók már a projekt indulásakor úgy kalkulálták, hogy a blogok központi szerepet töltenek be terveikben. Könnyen kezelhetők, népszerűek, a legkülönbözőbb aktivitásokra, a legkülönbözőbb környezetekben hasznosíthatók. A legfőbb gondot a köztük (nem) lévő interoperabilitás kidolgozása jelentette: nem kompatíbilisak egymással, nincs átjárhatóság és interakció, nem kezelhetők együtt stb.
Tesztek és tervek
E problémák orvoslására dolgozták ki a FeedBack (VisszaCsatolás) rendszert, majd – az interoperabilitás kérdésének megoldása után – kiegészítő kommunikációs és együttműködő programokat fejlesztettek, például az oktatási kontraktust specifikáló, célokat és alcélokat kijelölő, forrásokat azonosító, tanulási naplót karbantartó iLOGUE szoftvercsomagot. Először a célokat és a forrásokat határozzák meg, s viszik be a rendszerbe, majd folyamatos naplóvezetés közben osztják meg gondolataikat, cserélik ki véleményüket társaikkal és tanáraikkal. Menetközben pedig jól látják, hol tartanak, mennyire jutottak.
A rendszert három alkalommal tesztelték. Tíz ország 136 diákja és 19 oktatója vett részt bennük. A harmadik, legnagyobb teszt kiértékelése még tart.
Egyik alkalommal (nem pontosított) társadalomtudományi és informatikahallgatóknak online kérdőívet kellett kidolgozniuk. Előbbiek alakították ki a tartalmat, utóbbiak fejlesztették a szoftvert. Ugyan sok munkájuk akadt, de kifejezetten élvezték az új technológiákat, a más országbeli diákokkal való együttműködést. A kutatók konklúziója: rendszerük, szoftvereik működnek, de önmagukban még nem jelentenek garanciát a sikerre. A tanároknak gyakorlottnak és motiváltnak kell lenniük, ráadásul a tantervek, különböző országok oktatási mechanizmusainak összehangolása szintén rejt magában számos buktatót.
Több kelet-európai egyetem máris indított iCAMP-alapú kurzusokat; a témakört ismertető kézikönyv megjelenése még ebben a hónapban várható.
(kf)
