Viselkedésalapú hirdetések
Berners-Lee figyelmeztetése az angol parlament kommunikációs csoportjának találkozóján hangzott el. Képviselők és infokommunikációs szakemberek vettek részt rajta, az online privacy volt a téma. Előbbiek komoly aggályukat fejezték ki amiatt, hogy a technológia lehetővé teszi webes böngészésünk nyomon követését és az így összegyűjtött információk megosztását azokat hirdetési céllal felhasználó cégekkel.
A támadások célpontja a viselkedésalapú hirdetés (behavioural advertising). Lényege: a felhasználó böngészési szokásai (látogatott honlapok, keresés) támpontot adnak az egyénre szabott hirdetésekhez. A jelenséget természetesen nem lehet egyértelműen negatív színben feltüntetni. Egyrészt valóban komoly aggályokat vet fel a személyes szférába való betolakodást illetően, másrészt üzleti és egyéni szempontból is hasznos lehet: az adott hirdetés pont azokhoz jut el, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Mivel megkönnyítik életünket – ha nem is mindannyiunkét –, nem száműzhetők a világhálóról.
Eddigi utolsóként (?) a Google is csatlakozott a mind jobban támadt gyakorlathoz, s beindította az online tevékenység alapján hirdetéseket küldő rendszerét.
A hirdetésipar és a privacy forradalma?
A British Telecomot (BT) szintén érik támadások: 2007-ben a fogyasztók beleegyezése nélkül kezdtek el kísérletezni a későbbiekben internetszolgáltatók által felhasználható viselkedésalapú ügyfélszegmentáló (behavioural targeting) technológiákkal. A kísérlet élénk tiltakozást és rendőrségi kivizsgálást idézett elő, melynek során megállapították, hogy a BT ezirányú tevékenységével nem veszélyeztette a személyes szférát, a technológia harmonizál az európai uniós szabályozással. A kísérletek azóta is folynak, a BT egyik partnere, a – saját bevallásuk szerint a hirdetésipart és a privacy-t egyaránt forradalmasító – Phorm
cég komoly erőfeszítéseket tesz a felhasználók folyamatos informálására.
„Mivel valamennyi összegyűjtött információ anonim, a hirdetők nem tudnak személyekig visszakutakodni és beazonosítani őket” – jelentette ki Kent Ertugrul, a Phorm ügyvezető igazgatója, aki úgy véli, szolgáltatásaikat félreértik.
Szigorúbb szabályozást!
A privacy védelméért kampányolók szerint a jelenlegi konszenzus (?) nem elég, mihamarabb az eddiginél szigorúbb szabályozásra lenne szükség. A találkozón is elhangzott, hogy az érvényben lévő törvények nem elég hatékonyak, illetve elavultak, s nem alkalmazhatók rugalmasan a gyorsan változó világhálós üzleti térhez.
Berners-Lee úgy véli, nagyon érzékeny adatok szivároghatnak ki, s legyen szó vállalatokról, magánszemélyekről, nem lenne szabad mások dolgaiba kotnyeleskedni online. Ráadásul legtöbbünk nem is érti a privacy-t veszélyeztető mechanizmusokat.
„Az internet, mint kommunikációs médium integritása forog kockán” – vonta le a következtetést.
Opt-out, opt-in
Mindannyian egyetértettek abban, hogy a védekező intézkedéseknek nem szabad veszélyeztetniük, hátráltatniuk a médium működését. Egyesek szerint pont ezért nem lenne célravezető a webes információk titkosítása (encryption): a magas költségek mellett komoly lassulást okozna.
Legtöbben úgy vélik, hogy az online hirdetési piacon bevett opt-out módszer helyett az opt-innek kellene működnie. Előbbi lényege, hogy bárkinek küldhető kéretlenül is üzleti reklámlevél, amennyiben a levél küldői lehetőséget adnak a leiratkozásra a felhasználó számára. Utóbbinál csak akkor kapnánk hirdetéseket, ha feliratkoztunk rájuk.
Az opt-in a logikusnak tűnő megoldás, csakhogy a szabályozás egyelőre inkább az opt out-ot részesíti előnyben: a sokat vitatott 2003-as amerikai CAN-SPAM törvény egyértelműen a fogadóra terheli a leiratkozást, ami ráadásul csak az adott címre érvényes, így a címváltoztató hirdető (alkalmasint spammer) máshonnan nyugodtan bombázhatja tovább célpontjait.
Magyarországon a 2008. évi XLVIII. törvény módosítása alapján nem természetes személy esetén opt-out, természetes személy esetén opt-in rendszer működik.
(kf)
