Megoldandó problémák
A hálózat bárhol, bármikor a felhasználó rendelkezésére fog állni, dinamikusan alkalmazkodik helyhez, szituációhoz, felismeri, hogy munka- vagy pihenőmódban vagyunk, és így tovább.
Megvalósulásához, hatékony működéséhez azonban több problémát kell megoldani. Legelőször a méretét: ha „mindent mindennel” összeköttetésbe akarunk hozni, a mai dimenziók nem elegendők. Márpedig az óhajtott léptékhez szükséges keretek és platformok rendkívül komoly mérnöki munkát igényelnek. A megfelelő szabványok kialakítása szintén bonyolult feladat: túl heterogének a hálózatba kapcsolandó eszközök, jelen állás szerint semmi garancia nincs arra, hogy például egy nyakkendő és egy autó megértsék egymást. Egy ilyen gigahálózat törvényszerűen – szinte felfoghatatlanul – komplex lesz, úgyhogy bonyolultságával is kell valamit kezdeni.
Természetes mintákat követve
A partnerei között olyan óriásokat, mint a Nokia, a Sun Microsystems és a Telecom Italia felsorakoztató európai uniós BIONETS projekt ezeken az akadályokon igyekszik felülkerekedni. A projekt idén zárul le, de – mivel az összes célt nem sikerül megvalósítaniuk – a tervek szerint különböző utódkezdeményezésekben folytatódik majd. Interdiszciplináris hozzáállásuk eredményeként biológia, számítás- és mérnöki tudományok határterületén tevékenykedő kutatóközösségek kialakulásában is bizakodnak.
„Hasonló jellegű problémák jelenlegi megoldásait tanulmányozva, próbáljuk az ottani válaszokat alkalmazni kérdéseinkre” – elmélkedik Daniele Miorandi, projektkoordinátor. – „Végül rájövünk, hogy ugyanilyen széles-skálájú, heterogén, dinamikus és komplex szerveződéseket látunk a természetben is.”
A DNS-t, szívműködést, az evolúciót és a (hagyományos hálózat-felfogással ellentétes) bottom up megközelítést hozza fel példaként. A hálózat, a szolgáltatások, a szoftverek és a protokollok szintjén egyaránt a biológiából ellesett működési elvek lennének optimálisak: az összetevők legyenek autonómok, de kommunikáljanak egymással, alkossanak rendszert, melyben megbízhatóan, ám egymástól függetlenül is működőképesek a nagy egész funkcionalitásának veszélyeztetése nélkül.
A mindenkori specifikus igények függvényében kombinálódó és szétváló protokollokat hoztak létre: információszűrésre, adatok közzétételére, adatfelhőkre.
U-Hopper, egy ígéretes melléktermék
Szintén fontos eredmény – melléktermék – a mobil környezetben történő kommunikációra kidolgozott U-Hopper middleware platform, melynek keretében a leghatékonyabb és legizgalmasabb web 2.0-ás szolgáltatásokat próbálják mobiltelefonokra alkalmazni. Például digitális hirdetőtáblák kapcsolhatók össze közeli felhasználók készülékével. Természetesen csak akkor, ha a felhasználó korábban beleegyezett, valamint kifejezte azon óhaját, milyen típusú hirdetések érdekelnék. Ebben az esetben az új megoldás mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.
A U-Hopper a következőképpen működik: a felhasználók kiválasztják preferenciáikat, érdeklődési területeikről listát készítenek. Affinitás, közös érdeklődés szerint gyűjtik menet közben az adatokat, cserélik ki információikat egymás között. A feldolgozott adatokban talált azonos jegyek alapján a U-Hopper hozza létre a kapcsolódást.
A rendszer még hatékonyabban működne, ha a környezetből is összeszedné a hasznos tudnivalókat – alkalmasint sportcipőt akarunk venni valahol, és az adott bevásárlóközpontban járva, a szakboltok árleszállítási listái automatikusan megjelennének készülékünk képernyőjén. Esetleg legjobb barátunk észreveszi valahol kedvenc cipőnket, s mivel ő (és telefonja is) tudja, hogy pont most akarjuk megvenni, a mobil-mindenes azonnal és automatikusan értesítést küld.
(kf)
