Mi az identitás?
Az Európai Unió által támogatott, 2004-ben indult FIDIS (Future of IDentity in the Information Society, az identitás jövője az információs társadalomban) kiválósági hálózat pontosan ezeket a kérdéseket vizsgálja. A jelenség komplexitása, szerteágazó jellege már az indulásnál is egyértelműen interdiszciplináris – tudományterületeken átívelő, azok eredményeit egységesen érvényesítő – megközelítést igényelt.
lső lépésben magát az identitást igyekeztek definiálni, s arra a következtetésre jutottak, hogy egy adott individuumról nem lehet egyetlen, egységes képet kialakítani, személyazonossága inkább a róla szóló információdarabok sokaságából, részleges identitásokból tevődik össze. Például, amikor hitelkártyánkról adunk meg adatokat, kommunikációs partnerünk (elvileg) semmit nem fog tudni szemünk színéről, társadalmi biztosítási számunkról stb. Kontextusfüggő, mikor mit teszünk közzé, árulunk el magunkról.
Ez az általános megközelítés szolgált a későbbi kutatások alapjául. Hét területre fókuszáltak: az „identitás identitására” (például identitás a hálózati világban, virtuális személyiségek), profilkészítésre (adatbányászat, RFID), ID és identitáskezelő rendszerek interoperabilitására (ID-rendszerek és hatóságok iránti bizalom), törvényszéki/bírósági esetekre (identitással való visszaélés, csalások, identitáslopás), a magánszféra és az identitás jogi-társadalmi aspektusaira, „high tech ID”-ra (RFID, biometria, adatbázisok stb.), mobilitás és identitás kapcsolatára.
A környezet-intelligencia felé
Mondandójukat érdekes esetekkel, felmérésekkel, tanulmányokkal igyekeztek szemléltetni. Például – mivel a digitális kamerák szenzorai csak rájuk jellemző, saját „ujjlenyomattal” rendelkeznek – létezik az adott fényképet készítő gépet azonosító technológia, melynek első alkalmazásai egyrészt törvényszéki eljárásoknál, másrészt biztonsági célokra várhatók. A high tech ID problémakört úgy is vizsgálták, hogy az egyik kutatóba RFID-címkét implantáltak, mire a szenzorok képesek voltak nyomon követni a szóban-forgó személy adott épületen belüli mozgását. Az identitáskezelő rendszereket (IMS) és az ID kezelését illetően rámutattak az uniós országok közti markáns különbségekre, az akadozó interoperabilitásra. El is készítettek róluk egy bőséges adatbázist, s bíznak benne, hogy tevékenységük hatására gördülékenyebb lesz az együttműködés.
A vizsgált területek közül a mobilitás és identitás, mobil identitás problémakör tűnik a legizgalmasabbnak, „legforróbb topiknak.” Például azért, mert a GSM előfizetői azonosító modulok (subscriber identity modules, magyarán SIM-ek) a földkerekség egyik első interoperábilis identitás-infrastruktúrájának tekinthetők. Az így kinyerhető információ egyre gazdagabb, s immáron nemcsak a helyről, hanem a helyzetről, körülményekről is egyre többet tudunk meg, ami persze újabb kéretlen reklámanyagokat, „forradalmi” marketingstratégiákat, valamint a magánszféra körüli, sokadszorra fellángoló vitákat eredményez. A FIDIS szerint a mobil kommunikációs infrastruktúrák egyébként az egyre markánsabban körvonalazódó környezet-intelligenciához (ambient intelligence) és az azzal járó kihívásokhoz vezető út élharcosai.
Forgatókönyvek
Forgatókönyveket is dolgoztak ki az identitás jövőjére vonatkozóan. Például egy házaspár éli életét a környezet-intelligens világban: a gépek mindent rögzítenek róluk – zenei preferenciáikat, a helyiségek megvilágítását, leggyakoribb szobahőmérsékletet, s amikor hotelfoglalásra kerül sor, a rendszer automatikusan felhasználja ezeket az adatokat.
Egy másik eset: a feleség rosszul lesz utazás közben. A releváns orvosi információk biztonságos úton 
jutnak el háziorvosától a kezelőorvosig.
Sajnos az infokommunikációs, számítógépes rendszerek nem működnek mindig ennyire hibátlanul és biztonságosan. A forgatókönyvek kitérnek ezekre az esetekre is, például a rendszerek közötti kompatibilitás hiányára, az információkezelés és -továbbítás nehézségeire.
A FIDIS keretében több tucatnyi cikk jelent meg, alapítottak tudományos folyóiratot, az identitáskezelő technológiák egyik legfőbb európai platformjaként funkcionálnak, és 2009-ben – a Springer gondozásában – egy könyv is napvilágot látott: The Future of Identity in the Information Society: Challenges and Opportunities.
(kf)
