Gerényi Gábor informatikus, hangmérnök és újságíró, vállalkozásai 1989 óta dolgoznak a magyar médiában. Már az itthoni internet bölcsőjénél bábáskodott, majd 1995-ben az iNteRNeTTo hírportál, 1999-ben pedig az Index.hu egyik alapítója, 2008-tól a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) elnöke.
Szórakoztató grafikákkal illusztrált könyve (melynek mellékletében az MTE Tartalomszolgáltatási Kódexe olvasható) nagyon jól és tömören összefoglalja az internetes tartalomszolgáltatást, ismerteti a médiaszakma alapfogalmait. Mindezt – több hasonló munkával ellentétben – közérthetően, kristálytiszta stílusban teszi. Nem csak a szakmának, hanem a nagyközönségnek, a hétköznapi felhasználóknak, azaz mindnyájunknak szól: „nézzük a képernyőt, kattintgatunk, tehát internetes médiát fogyasztunk. Közben pedig csináljuk is ezt a médiát: a világhálón előbb-utóbb szinte mindenki tartalomgyáros lesz. Fórumozunk, blogot írunk, céges honlapot tervezünk – vagy saját újságot indítunk, ha nem vagyunk elégedettek a meglévőkkel.”
Technikai-programozói megoldásokat felesleges keresnünk benne, például azért, mert „ezekre ma már alig-alig van szükség, annyiféle kiváló szolgáltatás verseng az amatőr és profi tartalomelőállítók figyelméért.” Ugyanakkor feltételezi, hogy az olvasó gyakorlott internetező, így a bevett kifejezéseket külön nem ismerteti, viszont a zsargont minden esetben igyekszik elmagyarázni.
A szerző semmit nem hagy figyelmen kívül, a könyv írásakor (2008) naprakész valóságot tárja az olvasó elé. Mivel az internetről igen nehéz pillanatfelvételt készíteni (merthogy a következő pillanatra már elavulhat), jelenállapot-elemzés helyett a témák történeti bemutatását kapjuk.
A kommunikációtörténeti és -elméleti kontextusba helyezett bevezető fejezetben a tartalomtípusokat, majd az üzleti modelleket (banneres, kulcsszavas/kattintásalapú, bevétel-megosztásos stb.) ismerjük meg. Visszapillantunk az 1990-es évek világhálós aranylázára, dotkom-bukásra, kilábalásra, az ingyenes és a felhasználó által generált tartalmak megjelenésére, amellyel (keletkezés, típusok, árnyoldalak) a későbbiekben külön fejezet foglalkozik. Ugyan „nem tudjuk pontosan megmondani, mi is az”, de horizontálisan és vertikálisan is betekintést kapunk a portálok világába: keresőportálok, katalógusok, közösségi portálok, hírportálok. Mivel a blogoszféra egyre csak terebélyesedik, teljesen indokolt a témának szentelt fejezet. A hirdetésekről szóló oldalakon kicsit – más megközelítésben – visszakanyarodunk az üzleti modellekhez, miközben a reklámok működésével, esztétikájukkal ismerkedünk. A multimédia fejezet után a használhatóság (ergonómia) kerül terítékre: milyen az ideális webdesign, mire érdemes odafigyelni, mit kell mindenképpen elkerülni. Egyetlen szóba sűrűsödik a lényeg: minimalizmus! Az eddigieknél technika-orientáltabb keresőoptimalizálás és látogatottságmérés fejezetek napjaink két fontos netes jelenségét mutatják be, majd a mobiltelefonos tartalmak kapcsán a legfiatalabb webes médiahordozó okozta forradalom kerül elemzésre.
Mivel a szerző az MTE elnöke, „noblesse oblige” alapon meglepő lett volna, ha kimarad a két zárófejezet: felelősség a tartalomért, szabályozás. Az olvasó szerencséjére, a viszonylag „száraz” témákról is érdekesen, s egyben tárgyilagosan, precízen ír.
Ugyanez az egész könyvről elmondható, és nem lepődnénk meg, ha rövid időn belül tankönyvként használnák. Azzal együtt, hogy az internetről ma leírtak, holnapra megváltoznak. Gerényi Gábor ezt a folyamatos változást szem előtt tartva fogalmazott meg maradandó gondolatokat a világtörténelem leggyorsabban átalakuló médiumáról.
(kf)
